Nagyon sajnálom...

Sziasztok!

nagyon sajnálom a hosszú kihagyást... de egyszerűen a napokban nem tudtam annyit írni hogy fel tudjam rakni. Folyamatos lóti futi van ide oda. Ilyen papír aláírás olyan papír aláírás... az egész napom nem áll ki semmiből csak hogy futkosok ide oda... aztán pedig alszom... már amennyit tudok. Nem gondoltam volna hogy ennyire elfajulnak a dolgok... Hétvége felé jelentkezem KÉT új résszel megígérem! Addig is kitartás! És köszönünk minden kommentárt :) Csak így tovább

xoxo: Odett

Buta sztárocska

sziasztok!

Ilyen gyorsan talán még soha nem írtunk meg egy részt nem? Lehet hogy tévedek... mind1. Most ittvagyunk és rakjuk a részt:)
xoxo : Elena

11. rész

* Odett szemszöge*

Hát persze, ilyen az én szerencsém , mégis kik gázolnak majdnem el? Hát persze hogy a Tokio Hotel tagjai,

Úgyhiszem a mai munka napom sem lesz felettébb nyugodt.

- a kulcsom… a francba már megint a kulcsom bassza meg …

Idegesen lépkedtem a fokokat a lépcsőn, habár könnyű munka volt, én egyre inkább utáltam itt dolgozni. Ebben a pillanatban meg tudtam volna rá esküdni ha egy rossz szót szól a főnököm és kilépek mielőtt kirúgna. Szar volt újra látni Tomot. Már majdnem sikerült kiverni a fejemből erre most újra felbukkan az életemben. Ráadásul még Billel is folytatnom kell egy beszélgetést.

- Jónapot- köszöntem, amikor beléptem az irodába

- Szia  Áh Odett késtél. – nézett az órájára a főnököm. – hol is kezdjem? A színház teret kellene átrendezni, esküvőt fogunk ma este tartani.

- Rendben.

Nem érdekelt a további mondandója és felbattyogtam az épület tetejére, és szép lassan elkezdtem pakolni a székeket.

- hát te… itt? – hallottam az ismerős hangot a hátam mögött.

- Én itt dolgozom… te mit keresel itt? És hogy találtál rám?

- Tudhatnád Odett hogy az emberek pénzért bármilyen információt kiadnak.

- Megkértelek téged hogy ne keress- fordultam felé könnyes szemmel – Tom… miért szeretnéd még ennél is jobban tönkretenni az életem?

- Én csak azt szeretném ha boldog lennél Odett.

- Ezt már otthon elcseszted – mosolyogtam rá gúnyosan

- Had tegyem jóvá csak egy esély…

- És mi késztetett rá hogy ide gyere és ilyeneket mondj? Talán a sajnálat? Engem nem kell sajnálni…

- Egyszerűbb ha úgy mondjuk hogy Bill beszélt a fejemmel

- És azt hiszed hogy idejössz bocsánatot kérsz azzal az ürüggyel hogy azt szeretnéd hogy boldog legyek és én a nyakadba ugrok? Ennyire naiv buta sztárocska te sem lehetsz.

- Nem értek az ilyenekhez Odett… hiszen te ismersz a legjobban és persze Bill , csak engedd hogy megpróbáljam – jött közelebb – azthiszed hogy én nem szenvedtem miattad eleget? Én tudtam hogy nem vagyunk igazi testvérek mégsem állíthattam be hozzád hogy „ hé Odett tudom hogy te úgy tudod testvérek vagyunk de mégsem , szeretlek,  járunk ? „

- Vicces vagy , kettőnk közül azthiszem nekem volt rosszabb én hittem azt magamról hogy egy elmebeteg vagyok aki bele zúgott a vérszerinti bátyjába

- Csak bocsáss meg jó? Egyenlőre nekem annyi is elég…

- Most menj el Tom

Habár egész életemben erre vágytam , hogy idejöjjön és bevallja hogy szeret. Most még sem tudtam úgy reagálni ahogy szerettem volna. Nekem idő kell . És Tom is megérdemli hogy megvárassam.

Nem láthattad mennyire szenved

Sziasztok!

Mint ígértem itt a rész:)
Uhhf... láttam magam a trendben... elég érdekes fejeket tudok vágni....-.-" Na mindegy rakom a részt
Irjatok kommentet, kritikát... bármit amit észrevesztek ;)

xoxo: Odett

10. rész

* Tom szemszöge *

Már 4 hónapja nem láttam Odettet , lassan kezdek bele törődni hogy örökre elvesztettem . Végülis felnőtt, éli az életét , gondolom dolgozik is. De egy valamit nem értek. Hogy tudott talpra állni egy örökké kislányos bohókás kislány… mert ez volt a véleményem Odettről. Kislány, hiszen az volt.

- Tom a francba is már gyere! – üvöltözött David.

- Hirtelen kedvet kaptam ahhoz hogy bele fojtsam egy kanál vízbe. De nem tettem, vissza fogtam magam , majd egy szó nélkül lementem beültem a limuzinba és duzzogva tovább gondolkodtam. Nem szerettem Tokiót , az a sok blablabla az a sok jel az idegeimre megy. Meg a sok japán csaj aki nap mint nap sírva rohan oda hozzám és valamit hablatyol  legszívesebben elküldeném melegebb éghajlatra. Persze 1-1 éjszakára jól jönnek, még ha nem is értem mit mondanak azt hallom hogy mennyire élvezik. Habár az a magas hangsúly kikészít.

- Min agyalsz ennyire? – szólt hozzám Bill

- Mindenen …

- Hiányzik mi?

- Miért neked nem? – kérdeztem gúnyosan , majd az ablak felé fordultam.

Enyhén voltam ideges, amikor valami magas sarkúban topogó napszemüveges csaj átfutott előttünk mi pedig majdnem elütöttük helyette egy jó nagyot csattant a homlokom az üvegnek. Adrenalin… ez az ami most bennem tombolt. Ki is szálltam, és már épp leordítani készültem a fejét amikor észrevettem hogy ismerős , és azthiszem tudom is hogy kicsoda ő.

- Mi a franc…- kezdett bele , azonban amikor felnézett elállt a szava .

- Nahát –Nahát – kezdtem gúnyosan, örülök hogy újra látom Odettet mert igen ő volt az a szerencsétlen akit majdnem elgázoltunk, viszont nagyon nagy harag tombol most bennem. – Tokiónál jobb helyet nem találtál HUGI- emeltem ki a „hugi” szót.

- Ezt találtam szimpatikusnak na szia- ment volna tovább

- Tom hagyd gyere m…Odett…

Milyen nagyképű szuka lett, 4 hónapja még egy aranyos kis szőke hajú kislány tornacipőben, most pedig itt totyog előttem maga sarkúban. 4 hónap alatt tud valaki ennyit változni?

- Ne… Odett már nincs… - fordult vissza egy darabig majd tovább ment volna ha Bill nem rántja vissza. Úgy látszik az adrenalin nála is beindult.

- Mégis mit képzeltél? Hogy csak úgy ott hagysz mindenkit? Azt hiszed nem heverted volna ki Tomot? – kezdett bele Bill

- Nem hiszem Bill… hanem tudom… és kérlek …nem itt kéne megbeszélni nekem 10 re munkám van, és nem szeretném lekésni… úgyhogy a soha viszont nem látásra.

- Nem ballaghatsz csak így el – rántotta ismét vissza Bill. Én csak csöndben figyeltem az eseményeket .

- Felnőttem Bill, megtehetem… legalább csak most engedj el… itt a címem… gyere el… de csak TE egyedül- hát ez az engem nem akar csak látni. Tuti nem hevert még ki.

- Mi a francért rángattad vissza ennyiszer? Észrevehetnéd hogy nem kíváncsi ránk

- Tom! Nem te voltál olyan közel hozzá… nem láthattad mennyire szenved . Kérlek Tom csak egy picit is próbáld meg érteni őt! Szerelmes volt beléd, és talán még most is az. Utoljára mondom el neked… ha ugyan így érzel ne szalaszd el… nem vagytok vér testvérek.

Nem tudtam erre mit mondani, vágtam egy grimaszt és beültem az autóba.

Hogy itt vannak, Igen

Sziasztok!

Megjöttünk, ittvagyunk, írtunk:) A rengeteg kommentárt meg köszönjük nagyon örülünk neki:)
Na most nem is beszélek tovább :) Itt a rész :)
Írjatok Kommentet :D
xoxo : Odett

9. rész

- Nem volt más választásom …

- Nehogy azt hidd hogy falazok neked…

- Eszembe sem jutott, úgysem lényeges nagykorú vagyok. De ha lehetne térjünk a tárgyra URAM- hangsúlyoztam ki az uram szót

- Egy rossz mozdulat és repülsz a munkádból …- vicsorogta legalábbis nekem annak tűnt

- Ugyan már… megbántottam Andy pici szívét…

- Nem az enyémet, hanem a legjobb haverjaimét törted szét

- Csak tessék rúgass ki állok elébe , és mégis mit mondasz? Hogy nem teljesítettem jól? Ennyire tuskó módon hazug te sem lehetsz –nevettem egy nagyot – Tessék meg is érkeztünk ez itt az első… ide bármikor eljöhettek a belépő egy vagyon és minden pénteken nyitva van  kérésre és persze plussz pénzre kinyitják házibulinak is.

- Hogy tudsz ilyen szemét módon nyugodt lenni? A hajszíneddel együtt a lelked is sötétebb lett?

- Ahogy mondod… mehetünk tovább?

- Inkább ne itt  a pénz – indult volna el

- Hé Andy… várj…

- Mire?

- Csak hogy tudd nem vagyok nyugodt… minden egyes itt töltött perc a családom nélkül egy kínszenvedés… de otthon Németben Tommal még jobban az lenne hiszen nem szeret úgy ahogy én őt – sírtam el magad , bunkó voltam Andyvel… még egy levelet sem hagytam neki és most sem viselkedtem valami fényesen…

- Ahj kicsilány…- jött oda és megölelt  - tudtam én hogy még mindig ugyan az a pici és szerény Odett vagy , gyere ha neked jó mennyünk el hozzád… majd többet fizetek a főnöködnek azt mondjuk eltartott egész nap oké?

Bólintottam. Fogtunk egy taxit és elmentünk az én pici szállodám felé.

- hát ez az én „ rezidenciám”

- aranyos … - mosolygott – olyan Odettes

- Ahj Andreas úgy hiányoztál – öleltem magamhoz

- Miért szerinted te nekünk nem?

- Andreas…

- Jójó abba hagytam.  Na és mi történt veled itt?

- Miután eljöttem, egy két hétig tök jól éltem a megtakarított kis pénzemmel aztán kénytelen voltam keresni valami munkát , közben mint látod megváltoztam… innentől Odett Klein a nevem.

- Odett Klein… túl egyszerű… jobb is eszedbe juthatott volna kicsi Odett

- Nem vagy vicces , inkább fogd be szöszikém és mesélj veled… veletek… mi a helyzet..

- Simone összetört enyhén, Bill nyugtatgatja Gordonékat , Tom pedig idegbeteg. Bármennyire is tagadja szerintem full szerelmes beléd

- Ugyan már… szeret és hiányzom neki mint huga

- Bolond vagy,

- Na és veled mi történt? – tértem ki a következő kérdése alól ami tuti Tomról szólt volna

- Turnézgatok Tomékkal… általában csak akkor vagyok külföldön ha ők is

- Akkor az azt jelenti hogy…

- Hogy itt vannak igen

Sokkhatás ért ebben a pillanatban, miért akar ennyire vissza jönni az élőző életem. Én már tökéletes légkört alakítottam ki itt Tokioban magamnak.

Andy mit keres Tokióban?

Halíí!

A kommentárokat nagyonagyon köszönjük, igazán jól esik,:)
sajnálattal közlöm, hogy most jó pár hétig pontosan jövöhét utáni szombatig nem lesz friss :s Elena nyaralni ment a barátnőjéhez , nekem viszont folyamatosan munkáim vannak. Hétfő viva trend, szerda fürdőruha show csütörtök fürdőruha bemutató a vivásokkal plussz after party. És esetleges fotózások... amik sajnos nem tudom meddig fognak tartani:s A részt most hoztam így fel fogom rakni... remélem ez alatt a kb két hét alatt senki nem távolodik el a blogtól:) Kedves aranyos közösség lettünk ezután is remélhetőleg azok leszünk:D

sok sok puszi ! szeretünk titeket
xoxo: Odett

8. rész

Andy mit keres Tokióban?

- Odett … te álomszuszék kellj már fel ma lettél 18 – jött be hozzám Elena

- Jézusom… - ez volt az első szavam hiszen teljesen kiment a fejemből . Mostanában inkább a munkámmal és az érettségivel törődtem . Meg persze jó egyetemet kutakodásával. Nem volt nekem időm a születésnapomra.

- Köszönöm hogy nem felejtetted el – öleltem meg Elenát

- Tudod Odett beszélni szerettem volna veled valamiről… - kezdte halkan

- Mi az mond…

- Fennt vagy a neten… még a szőke hajaddal… elég rendesen kerestetnek…

- Úgysem találnak rám… más a személy azonosságom… tudod.. Odett Klein aki árvaházban nőtt fel mert a szülei meghaltak és most egy irodánál dolgozik mint segéd…

- Hát nem tudom… lehet nem kéne ezt csinálnod..

- Ugyan már Elena… te nem tudod mennyire szenvedtem miközben végignéztem Tom enyelgését a ribancaival…  és még most is pokolian fáj… menthetetlenül szerelmes vagyok Tomba és azt hiszem ez így fog maradni – mondtam egy könycsepp kíséretében. – Na mind egy… az egy régi életem volt… új lappal kezdtem- mosolyogtam…- na de mind egy is köszönöm a szép tortát baby – kacsintottam – de most el kell mennem öltözni mert Paul lecsapja a fejem ha nem érek be időben

- A főnököd olyan mint egy hárpia csak férfi személyében

- Az lehet, de ha nem lenne , pénzem sem lenne- mondtam, majd eltűntem a fürdőszobába.

Felkaptam magamra egy sima farmert egy nem túl magas sarkú szandált és egy fehér sima trikót . Enyhe smink kibontott hullámos haj és indulásra készen voltam. Általában ennél többet nem szoktam készülődni… a smink is egy szempillaspirálból és egy kis szájfényből állt. Nem szeretem túlzásba vinni a dolgokat… ennyi azért meg maradt az előző életemből…

- bevigyelek? – kérdezte kifelé menet Elena

- Megtennéd? Ahj már nekem is kéne jogsi – sóhajtottam

- Persze hogy beviszlek

- Jövök neked eggyel – kacsintottam

Messze volt a munkahelyem a város közepén pont, én viszont a szélén laktam.

- köszönöm a fuvart – szálltam ki

Utáltam felmenni ezen a sok lépcsőn, pechemre pont otthon hagytam a lift ajtó kulcsát és lépcsőzgethetek fel a 11. emeletre .

- Látom kifáradtál – mondta Paul miközben ajtót nyitott

- A kulcsom…

- Tudom szokásod… a két hónapba eddig kb hogyha kétszer volt itt – nevetett

- Na ez az ami nem vicces

- Mind egy is térjünk a lényegre , valami pénzes pasas kérte meg a  cégünket az idegen vezetésre

- De nekem nincs jogsim…

- Gyalog…

- Egy ilyen nagyvárosban?

- Nem, Party helyeket szeretne nézegetni gondoltam ismersz egy párat nem?

- A barátnőm jóvoltából egyet kettőt talán…

- Ha elmész vele erre a napra háromszoros fizetés jár …

- Ne is mond tovább elvállalom

Na ez volt az amit ebben a pillanatban meg is bántam. Andreas… na de Andy mit keres Tokióban ? Most aztán reménykedhetek hogy nem ismer fel. Habár beszélgetni úgyis kell és kiskorom óta ismer gondolom a hangom alapján be tud majd azonosítani.

Első látásra tudta ki vagyok legalábbis én ezt szűrtem le. Mind végig engem nézett miközben Paullal beszélgetett.

- Ő itt Odett Klein… - mutatott be a főnököm

- Örvendek-, mosolyogtam kényszerből

- Andreas Schwarz szintén – vágott gúnyos képet. Gondolom haragszik.

- Akkor azthiszem a nevüket már tudják akár indulhatnak is

Amikor ketten maradtunk nem szólt hozzám, reménykedtem benne hogy hülyének nézni magát és azt hiszi rosszul látta. Azonban amikor kiértünk rá kellett hogy jöjjek tévedtem.

- Szóval Odett kislány Tokióba bújt el

Odett Klein

Sziasztook!

Húhaa:) Wow :) Köszönjük a sok sok kommentet :) csak így tovább emberek:)
Na most nem is beszélek, rakom a részt illetve egy verset :)
Kommentet továbbra se felejtsetek nekünk írni:)
xoxo: Odett And Elena

7. rész

Odett Klein

Ezennel új rész kezdődött az életemben, fenn ülök a repülőn és próbálom kitalálni, hogy mit kezdjek az életemmel. Természetesen az érettségi és az egyetem kihagyhatatlan dolog lesz számomra! Már csak 2 hónap és betöltöm a 18. életévemet onnantól szabad kezet kapok. Addig meg valahogy kihúzom ezzel a névvel és reménnyel, hogy 2 hónap alatt nem sikerül rám találniuk. Nos Tokió végre megérkeztem , végre haza értem, hiszen ezentúl itt lesz az otthonom. Hogy miért pont Tokió? Mert az utolsó helyszín lenne ahol keresnének. És pont erre a repülőre volt hely az első osztályon. Nem kockáztathatok , hogy felismerjenek a testvéreim fanjai…

Nem sokkal később amikor leszálltam fogtam egy taxit és nagy nehezen elmagyaráztam neki hogy valamilyen kis szállodába vigyen, ahol nincs nagy felhajtás de még sem egy lepukkadt kis patkányokkal teli házikó. Áldom Istent amikor Billék megtanítottak angolul beszélni. Kb 1 órán belül értem a szállodához , nem volt nagy sőt nagyon kis pici volt, de barátságos .

- Jó napot! Egy szobát szeretnék kivenni …

- Mennyi időre ?

- Sajnos ezt nem tudom így megállapítani talán fél évre … ha lehetséges..

- Igen lehetséges, van egy szobánk ami most nincs kiadva és hosszú távra van tartogatva  , 2 ágyas egy fürdőszoba konyha és tolalet , természetesen Tv –t hűtőt és egyéb tárgyakat is talál benne

- Köszönöm szépen ez lesz az amit kerestem – bólintottam , majd egy nagyobb összeget nyomtam a kezébe hogy véletlenül se dobjanak ki

A szoba nem volt túl nagy, de nekem pont elégnek bizonyult.

Nagy sóhajok közepén egyszer csak azt vettem észre hogy csörög a telefonom, Andreas volt az. Ellejtettem a telefonom kikapcsolni. Egy gyors mozdulattal lenyomtam , majd darabokra törtem a telefonom, mindent és mindenkit el akarok felejteni Németországból! Fájó szívvel, de az én pici Andreasomtól tol is búcsút kell vennem.

* Tom szemszöge*

- ba*ssza meg ! Hova a francba mehetett – ordibáltam már vagy 3 órája , az idegeim valahol pengeélen táncoltak 3

- Tom… nyugodj meg ! Megtaláljuk! Andreas is hívogatja! – próbált nyugtatgatni Bill, de éreztem hogy ő sem éppen mondható nyugodtnak.

- Miattam ment el… bassza meg miattam –temettem a kezembe az arcom… - hogy lehettem ekkora tapló , mi lesz ha valami baja lesz Bill? Mit csinálunk akkor?

- Nem lesz semmi baja sem, szépen be mérik a telefonját és haza hozzák! – nyugtatott meg

Alig vártam már hogy haza érjem anyu valami fejleménnyel…

- Na mi az? Megtalálták? – rohantam le ahogy belépett

- Nem… a telefon azonosíthatatlan… - mondta anyu könnyes szemmel Istenem annyira sajnáltam… ő volt az egyetlen lánya.. még ha nem is volt igazi…

- Sajnálom… mindennél jobban- mondtam mire egy aprót rám mosolygott. Ezt szerettem a legjobban a szüleimben hogy soha nem üvöltötték le a fejem.

- Mindent meg teszünk hogy meg legyen…- jött be Gordon is

*Odett szemszöge*

Lassan egy hónapja hogy itt vagyok, azóta gyökeresen minden megváltozott . A hajam színe szőkéből világos barna lett  már nem vasalom hanem hullámosan hagyom. Véletlenül sem szabad hagynom hogy felismerjenek. Egy irodában dolgozom, nem túl sok pénzért de azért megélni eddig meg tudtam belőle. Általában híresebb bandáknak viszek be olyan tárgyakat, italokat amikre szükségük van. Necces egy állás, de ezt kaptam. Eddig még nem találkoztam a Tokio Hotellel és remélhetőleg nem is fogok. Meg ha mégis majd elkerülöm hogy a szemembe nézzenek. És megszólalni sem fogok.

A nevem is megváltoztattam egy időre Odett Klein-re  egy kis plussz pénz és az emberek mindenre képesek. Ez idő alatt egy nagyon jó barátnőre is szert tettem aki mindent tud rólam Elena a neve és nagyon kedves lány.

És a vers:)

Arcodból a sors ki olvasható

szemedben a könny szívszorító

Halk lélegzeted nyugtalanság

tekinteted számomra biztonság

Kérdések mint zavaros tenger , válaszok melyekre nem lelsz

Hajt a vágy hogy öljek

szeretve gyűlöljek

Alapja , hogy éljek számomra a vér

az emberi élet semmit sem ér

Múlandó mint minden más

így nem fáj az elmúlás

Csodák melyeket nem ismerek

hangok melyektől eltévedek

Kínzó rabsága gonoszság

vérszerződés szabadság

Ez az én életem

nem kell féltenem

Kósza lélek éj sötét szánalmas szenvedély

Ebben lelem örömöm

fájdalmamban gyötrődöm

Élvezem a halált

mely megbocsátást nem talált

Nem tudom hogy mit teszek

és azt sem meddig leszek

Legyek az ki voltam

egy ártatlan a múltban

Nem vagyunk édes testvérek

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönjük hogy kommenteltetek és hogy ennyien várjátok a következő részt! A hosszú kihagyásért viszont elnézéseteket kérjük, de ugye nyár van, és ilyenkor mindenki nyaral:D Nálunk sincs egy másképp:) Na nem is beszélek tovább rakom a részt.

Írjatok Kommentet!
Puszi: Elena(L)

6.rész

Reggel iszonyat fejfájásra keltem fel, nem tudtam mi volt tegnap csak képek ugrottak be … party… Tom Bill majd Taxi… és innentől… nem az nem lehet… én … Uram Isten.. így hogy fogok Tom szemébe nézni . Berohantam a fürdőbe , megmosakodni és egy kicsit kitisztítani a fejem. Azt hittem ettől majd jobb lesz de semmivel sem lett jobb. Féltem a mai naptól, nem tudom mi lesz hogyha lemegyek. Talán örökké meg fog utálni… és azt nem élném túl. Talán jobb lenne ha lemennék és beszélnék vele… talán jobb… talán nem

- Jóreggel…- mondtam miközben a lépcsőn lépkedtem lefelé a nappaliba

- Neked is – válaszolt Tom

- Hol vannak a többiek? Mármint Bill és Anyu

- Bill elvitte kocsival anyut vásárolni , és meg itthonmaradtam- sóhajtott

- A tegnap…én  ne…

- Odett, ne hazudozz tovább nekem- csattant fel Tom miközben félbe szakította amit mondani szerettem volna – Minden tudok! Véletlenül megtaláltam a naplód és bele is olvastam , meddig akartad még húzni? Meddig akarsz még miattam szenvedni? – fogta meg erősen a csuklóm , mire könnyes szemmel a szemébe néztem és vissza rohantam a szobámba. Persze ő azonnal sietett utánam.

- Tudod ez még nem is lenne baj hogy belém zúgtál… mivel…

- Mi az hogy nem baj? Neked ez nem baj? Ilyet csak egy … őrült csinál… Tom… ez nem normális dolog.

- Had fejezzem be ! – fordított maga felé

- Mi nem vagyunk vértestvérek … emlékszem , hogy amikor 6 évesek voltunk Billel… na várj azt hiszem jobb ha leülsz most

- Tom én… én…- Nem tudtam hogy sírjak e vagy örüljek… ha mi nem vagyunk igazi testvérek akkor szabad a pálya Tom felé… viszont … Gordonék vagyis apuék… nem az igazi szüleim…

- Szóval… amikor 6 évesek voltunk Billel akkor talált meg Bill az ajtó előtt… gondolom te nem emlékszel hiszen ki emlékezne arra ami 3 éves korában történt… viszont nekem akkor is a kis húgom maradsz Odett , én is másként érzek irántad, de veled nőttem fel nem tudok másként nézni rád csak mint a testvéremre… sajnálom – simogatta meg az arcom és kiment.

Ebben a pillanatban egy világ dőlt össze bennem , nincsenek igazi szüleim és a szerelmem aki igazából nem is a testvérem pedig annak hittem nem szeret… végre kiderült valami ami helyre tehette bennem az érzéseket és most kiderül hogy nem szeret. Ebben a pillanatban eldöntöttem , ahogy mindenki el alszik elmegyek… lehet hogy összetörök egy pár szívet de itt nem bírnám már tovább. Nem akarok egy alkoholista ri*banc lenni élni szeretném az életem, boldogan.

Gondolat menetem egy halk kopogás szakította meg…

- Odett…- Lépett be anyu- Hallottam hogy Tom…

- Igen elmondta- jelentettem ki gúnyosan

- Csak tudd meg hogy el szerettem volna mondani

- És mégis mikor? Majd ha már a halálomon vagyok?

- Légyszi … most hagyj egyedül… had gondolkozzak… sok minden van most a fejemben és…

- Értettem, akkor majd… holnap megbeszéljük…

Ahogy kilépett és kulcsra zártam az ajtómat senkinek nem nyitottam ki még Billnek sem, pedig ő a legjobb barátom is volt, és nem csak a testvérem. Roham tempóban kezdtem el pakolni egy bőröndbe a fontosabb dolgaimat szinte elvette az egész délutánom. Végül egy levelet kezdtem el írni .

Sziasztok!
Amikor ez a levelet olvassátok én már messze fogok repülni innen , gondolom neked anyu az első kérdésed az lesz hogy miért. Ne érts majd félre nem azért mert nem ti vagytok az igazi szüleim, hiszen nekem mindig ti maradtok a rendes családom . A miértre a válasz pedig ez . Menthetetlenül bele szerettem Tomba , már kis korom óta magamban tartom de most pont itt az ideje hogy elmondjam. Tudom hogy hiba volt, az egész életem hibákból állt ki… Végül amikor Tom elmondta , hogy nem vagyunk édes testvérek, kezdtem reménykedni hogy mi… majd együtt lehetünk, de ő ismét összetörte az egyetlen dolgot ami talán nem lett volna hiba az életemben. Szeretlek titeket mindennél jobban. Bill ha olvasod a levelet kérlek ne kezdj el kutakodni utánam, a nevemmel együtt mindent meg fogok változtatni . Viszont tudnod kell hogy mindig a testvérem maradsz és a legjobb barátom .

UI: nem érdemes miattam sírni minden rendben lesz . Egyszer még találkozunk

Szeretlek titeket: Odett

köszönjük:)

Sziasztok!

köszönjük a díjat:)

Be kell linkelnem akitől kaptam: vicuska_th

És írnom kell magamról [magunkról] 7 dolgot:
Vidám
örökmozgó
imádunk filmet nézni:P
táncolni
partyzni
aludni
fotózáson lenni

És 7 másik embert meg kell jutalmaznom ezzel a díjjal

szundie

indiechik

xiderlady

babsszi

xxxsweetcandyxxx

victoria.l

angie.h

Még egyszer nagyon köszönjük a díjat Vicuskának :)
Ha jók lesztek és irtok nekünk kommentárokat akkor ma is kaptok egy részt cserébe:)
xoxo: Odett and Elena

Francba bele nem érdekel

Sziasztok!

Először is szeretnénk megköszönni a kommenteket mindenkinek:)  Másodszor bocsi megint a hosszabb kihagyásért... de ma bepótoljuk... ugyanis egy részt is hoztam és egy verset is Elenától:)

Irjatok kommentet !

puszi: Odett

5. rész

- kérlek Tom…- sóhajtottam mikor már beértünk a házba . Nem tudom mi ütött belém… talán az alkohol? Talán az a vágy amit évek óta érzek?... fogalmam sincs de akarom őt , mindenestül akarom.

- Odett hagyjál… fejezd már be! – mondta kicsivel hangosabban.

- Tom… kérlek…- suttogtam a fülébe

- Odett… nem szabad, ezt te is tudod…

Nem érdekel mit mond ezen az éjszakán kérlek istenem csak ezen az éjszakán akarom őt… olyan nagy kérés ez?

- Odett… felmegyek alszom veled… csak feküdj le kérlek… - próbált meg kedves hangon beszélni, de én éreztem hogy belül valami feszíti.

Eléggé imbolyogtam a lépcsőfokokon, így szép lassan haladva mentünk fel a szobámba. Éreztem, hogy mindjárt lecsukódnak a szemeim de nem akartam aludni. Mindenképpen szerettem volna legalább egy csókot Tomtól.

- Tom… kérlek csak- csak… egy csókot…- közelebb hajoltam hozzá és rátapasztottam ajkaim az övére ez volt életem legszebb pillanata ahogy átjárta a testem a forró lehelete ez jelentette számomra az életet. Igaz holnapra talán semmire sem fogok emlékezni de ez mindent megér. Végre a szerelmemmel csókolózhatok a testvéremmel akit teljes szívemből szeretek.

* Tom szemszöge*

Megcsókolt. Először el akartam lökni, de nekem Tom Kaulitznak nem volt ereje ellökni a saját kishúgát akibe… úgymond szerelmes volt. Soha nem éreztem még ilyesmit, sok lánnyal volt már dolgom de ennyire jó érzés még soha nem volt senkivel.  Puha arcát a két kezem közé fogtam és úgy szorítottam magamhoz . Tudtam hogy bármennyire is részeg és bármennyire is szeretné majd ezt elfelejteni nem fogja tudni éreztem hogy mennyire szerelmes belém. Éreztem hogy mióta vágyott erre. De nem szabad, nem mehetek tovább hiszen mégis csak a kishúgom. Francba is bele nem érdekel. Bármi lesz nekem kell, olyan furcsa érzésem van, soha nem akarom elengedni. De el kell hiszen … mi testvérek vagyunk.

- Odett ájj – löktem el erőteljesen magamtól és kirohantam a szobából, tudtam hogy ez most rosszul esett neki még sem érdekelt . Nem szabad elvesztenem a fejem a saját testvéremmel. Még ha bele őrülök sem szabad. Félek a holnaptól, nem tudom mit hoz majd de, hogy jót nem abba biztos vagyok.

**

Érzem jelenlétét fojtó közelségét édes lélegzetét égő tekintetét

Miért van velem? Ha nem kapok szavakat.

Nekem ez nem kell jobb, ha elszaladsz.

Szívem dobbanása jelzi életem

Csendes lélegzetem írja végzetem.

Te vagy az ki utamban áll te éjben ragyogó sötét halál.

Régóta figyelsz, rám én miért nem tehetem?

Talán mert én alkottam zavaros képzetem

S te, mint főszereplő társamként vagy velem

Hisz védelmet érzek, ha rajtad pihen kezem

Mennyi gondolat és még több feltevés

Létezésed valója cseppet sem csekély

Azt mondják te vagy kitől zárkózik a fény

Elbújik előled minden boldog lény

Én viszont azt mondom. Hazugság az egész.

Hisz számomra te jelented magát a fényt!

Lelkem megnyugvását csak te jelentheted

Szívem boldogságát bárhol elérheted.

Félelem jár át, ha meglátom arcodat

Mosoly és derű, ha hallom hangodat

Nem érdekel hát hogy ki is vagy te nekem

Nem vonhatják kétségbe igaz szerelmem

Nagyon hosszú út mi idáig vezetett

Tehát jobb, ha elkezdem

Ez az én történetem…

vámpír láz:)

Sziasztok!

most kivételesen nem résszel jelentkezem :) Elena írt egy verses novellát ami komolyan... engem nagyon megfogott *-* imádom:) Végre minket is elkapott a vámpír őrület... nem tudom ti hogy vagytok ezzel :)
Elena várja a véleményeteket úgy hogy kommenteljetek bátran:)
xoxo: Odett

,,Vérző ajka fehér bőre cseppet sem kell félned tőle

Hisz nem akar mást, mint véred mely élteti a lényed.

Üveges tekintet szívja ki élted

Lelkedbe nem marad semmi menekvésed.

Fogadd, el a tényt itt van már a halál , körbe ölel ő és magába zár.

Szavakba nem lehet önteni az érzést mely átjárja holtan testem éledését

De szó nélkül is tudom nincs, bennem bűntudat véredet akarom és ez kínzóan hat

Hisz nap, mint nap meghalok újra és újra élvezni akarom, de nem vezethet jóra.

Mit sem törődve ezzel átjár a sötét boldogságom csak egy múló régi kép.

Megnyílt előttem az éjszaka kapuja szánakozva nézem régi voltomat,

Most jövök csak rá mily gyenge az ember egy perc is elég és a gonosz elnyel.

Bárcsak lennék újra élet a halálnak gyengén menekülve sírja a magánynak.

Mert kegyelmet nem ismerő fojtó kezem elárulja belső fogvatartott szellemem.

Utolsó szavaim pedig így hangzanak. Sírva kértem életem mely most halál csak nekem

Szabadíts, meg hát kérlek, Mert ha nem megöllek téged…”

Ma cselekszem, majd holnap bánok

Sziasztok!

Köszönjüd a kommentárokat, de mint látom többen olvassák mint kommentelik. Akik még nem tették megkérhetjük őket hogy küldjenek nekünk kritikát véleményt kommentet... stb:D

Sajnálom a hosszú kihagyást, de most hoztunk egy újabb részt, ami talán hosszabb lett mint a többi és talán esemény dúsabb is.

xoxo: Elena

4. rész

Ma cselekszem, majd holnap bánok.

- messze van még? – kérdezte meg Odett sokadszor

- esküszöm hugi ha ezt még egyszer megkérdezed kidoblak az autóból- válaszolta ingerülten Tom

- Fogadjunk hogy már magad sem tudod hogy hol vagyunk – hergelte tovább a lány

- Odett esküszöm kidoblak és itt hagylak – szorított rá Tom a kormányra

- Tom komolyan ha nem tudod legalább mond meg- szólalt végre meg Bill is – Figyu, hívom  inkább Andreast hogy jöjjön el értünk .

- Jó – Jó csak nyugodtan – fékezett le Tom majd leállt az út szélére . Bill kiszállt az autóból és tárcsázta a jól ismert régi barátjukat.

- Hallo , Andy  lenne egy kis gond … - Hát az hogy lent ragadtunk … - Hű a pontos cím… Tom hol vagyunk?

- Honnan a francból tudnám én azt ilyen ba*szott sötétben?

- Nem tudja… - őőő Látok itt két fát és valami Holly nevezetű boltot…- Mi hogy ott ahol vagyunk? És akkor mit csináljunk?...- Ja oké akkor várunk… ismétlen Holly bolt

- Tudja hol van 20 perc és itt lesz – ment vissza a kocsiba Bill

- Toooom a nagy navigátor el visz minket hahaha- kacagott a lány gúnyosan

- Odett ne hergelj …

- Tom tudja merre van hisz ő már sokat ment oda hahaha- flegmázott tovább

Tomon látszott hogy nagyon ideges volt , kiszállt a kocsiból és majdnem rávágta az ajtót Billre. Átcsörtetett a másik oldalra mivel Odett a kocsi hátsó ülésének a bal oldalán ült és kirángatta a lányt. Persze Bill ahogy észrevette utánuk ment.

- Odett én szépen megmondtam neked hogy ne pofázz – rángatta meg a húgát, mire az ijedten ránézett Tomra  soha nem látta még ilyennek, főleg nem vele.

- Tom … én… csak ideges voltam hogy eltévedtünk és féltem hogy…

- Kuss oké? Most inkább ne…- engedte el majd vissza ment a kocsiba . Bill pedig oda ment meghökkent húga mellé.

- Majd…majdnem…b…bántott…- dadogott a lány ijedten

- Csak ideges Odett …nyugi - ölelte meg Bill a lányt

- Na de Bill… Tom ilyet soha nem csinált még velem…

- Odett nyugodj le majd ő is lenyugszik és minden rendben lesz, most ereszd el magad. Nézd csak már itt is van Andreas.

- Héééj nahát a Kaulitzok – kacsintott az említett- és Odett cica, elbűvölő vagy akárcsak eddig – puszilta arcon Odettet

- Neked is szia Andy - ölelte meg Odett.

- Jó… csak mennyünk már – ült be a kocsiba Tom egy szó nélkül , majd elindult Andreas után.

- Áh na végre újra itt – szállt ki Andy majd a többiek is utána. Odettnek nem volt túl bulizós hangulata félt hogy Tom a szeme láttára fog sok olyan dolgot tenni ami neki fáj de valahogy túl kell élnie és ami a legfontosabb túl kell végre lépnie Tomon… a Bátyján.

E/1

Amikor bementünk furcsa mód még jobban elfogott a félelem , nem tudom hogyan fogom kibírni a mai estét. Láthatólag Tom máris lelépett és gondolom keres magának valami hidrogénezett agyú cicababát. Nem akarok ma gondolkodni , nem akarom látni hogy összetöri a szívem . Nem gondolkodtam, elmentem ahhoz az asztalhoz ahol a legtöbb erősebb koktélok  álltak . Csak úgy döntöttem magamba a végtelen mennyiségű alkoholt, közben persze táncoltam is habár nem tudtam kik voltak akik felkértek de nem is érdekelt.

- mennyünk- röhögtem – szomjas vagyok izzé…- gondolkodtam a srác nevén

- Rob

- Az , na mennyünk

- Nem lesz egy kicsit ez sok neked kicsilány ?

- Ugyan már – legyintettem- ha nem akarsz nem gyere

Talán rossz ötlet volt arra menni, talán maradnom kellett volna és nem eljönni újból inni. Láttam ahogy Tom egy lánnyal csókolózik. Féltem hogy egyszer megtalálja az igazit. Önző vagyok meglehet, de szerelmes is .

- Odett elég lesz – jött oda Bill – Nem tudom mi ütött beléd, te nem ez vagy

- Ugyan már Bill ki vagy te az anyám ? hogy megmond ki vagyok? – talán nem kellett volna, megbántottam… de ebben a percben nem érdekelt majd holnap megbánom… ez a mai nap nem a megbánás napja.

- Oké Odett szólok Tomnak majd ő helyre rak

- Csak tessék hahaha- nevettem bele a képébe

Láttam hogy nem boldog , hogy megzavarják. De engem boldoggá tett hogy odajött hozzám és nem szart le . Kiélveztem hogy mellettem van és hogy Ő kísér ki hiszen ha bármit is teszek ráfoghatom az alkoholra . Átkaroltam a derekát és a fejem rátettem a vállára .

- gyere haza te is… velem...- szólaltam meg

- Odett azt hiszem jobb ha nem teszem

- De igen… akarom… téged akarlak…

Amikor kimondtam nem láttam meglepődöttséget az arcán . Tudta? Talán tudta. De ebben a percben nem érdekelt, hiszen mint már mondtam a mai nap nem a megbánásról szól, arra ráérek holnap is. Ma cselekszem majd holnap bánok.

Indulhatunk

Sziasztok!

köszönöm a kommenteket igazán jól esnek :) Meghoztam a következő részt, tudom hogy nem lett túl izgalmas de megígérem a 4. rész már izgalmakkal teli lesz.

Puszi Odett és Elena

3. rész

Kedves Naplóm!

Szeretem, Teljes szívemből szerelmes vagyok a bátyámba. A fájdalom előbb utóbb fel fog emészteni. Nincs annál fájdalmasabb, mint amikor más lánnyal látom. Fáj… rettenetesen fáj.

Olvasta Tom a sorokat. Meglepődött, ennyire fontos lenne ő a lánynak? Félt hogy összeroppan Odett de, tudta hogy őket soha senki nem fogadná el. Tomnak vagyis neki pedig figyelnie kell másokra is, még ha a saját boldogságába is kerül, akkor is . Lassan ideje lenne a szobából távozni, nem lenne szép, ha Odett észrevenné, hogy mit csinál ő éppen.

Lent a konyhában meglátta a lányt, amint épp reggelit készít. Most valahogy még szebbnek látta, mint eddig hogy meg tudta az igazságot. A lánynak nem volt nagy melle sem pedig festett haja. Mégis ő volt a legszebb Tom számára. Hosszú szőke haja kócosan omlott a vállaira világoskék szeme átható volt és imádta nézni őket már kicsi korában is. Az alakja pedig minél nagyobb lesz annál tökéletesebb. Persze ezeket a gondolatokat el is hessegette.

- Ma majd ne lepődj, meg ha este hangokat hallasz hugi- emelte ki a hugi szót. A lány persze úgy tett mintha nem érdekelné, ami Tomot is meglepte, hogy mennyire jól játssza, hogy nem érdekli, miközben a szíve majd meg szakad.

- Tom, engem soha nem érdekeltek a Te nő ügyeid, csak arra kérlek aludni, hagyjál.

- Füldugóóóó- nyújtotta meg Tom az ó betűt majd bekapott egy szendvicset.

- Azt hiszem a mai éjszakát nem itthon fogom tölteni. – mosolygott a lány gúnyosan

- Ahogy gondolod – puszilta arcom Tom húgát.

Odett nem maradt sokáig lent, még Billt és Simone-t sem várta meg. Inkább felment a szobájába és gondolkozott. Valamit tennie kell ez nem mehet így tovább nem emésztheti egész életében saját magát csak mert szerelmes egy olyan emberbe akibe nem szabadna. Valahogy meg kell szabadulnia az érzéstől. És ennek egy megoldása van . Rá kell tudnia néznie más fiúra. Egy olyan fiúra akit nem ismer annyira mint Tomot. Még bele gondolnia is nehéz  volt nem hogy még megtenni. De ez az egyetlen amit tenni tud. Vagy sikerül neki bele szeretni abba a fiúba vagy nem.

- jó reggelt Odett - nyitott be Bill a szobába.

- Reggelt? Delet kedves Bill

- Bocs hogy reggel fa*sz voltam de tudod álmos voltam- ment közelebb

- Érthető, hiszen nem sokat alszotok

- Mi a baj mostanában? Annyira látom rajtad hogy valami nem stimmel…

- Nincs semmi baj egyszerűen csak… hiányzik valaki az éltemből akit igazán szerethetek…ezt persze ne értsétek félre mert titeket is szeretlek… de én más szeretetre vágyom.

- Hugi nekem sincs senkim, hidd el én vagyok az egyetlen aki igazán megért téged

- Nem Bill te sem értesz meg – mondta a lány halkan de Bill már meg sem hallotta mert kiment.

A lány szinte egész nap ki sem mozdult a szobájából, este sem sok kedve volt elmenni, de ha már Tom ennyit tett neki hogy elkérette, nem fogja még az ő örömét is elrontani. Este fele pedig neki állt készülődni nem akart túlzásba vinni semmit, de angyalka módjára sem szeretett volna viselkedni. Ezért egy fehér csőgatyán és egy zöld enyhén kivágott felsőnél döntött. Sminkjét enyhén rakta fel, ami egy kis szempilla spirált és szájfényt jelentett. Haját hullámosan hagyta, hogy a vállaira omoljon.

- azt hiszem, hogy indulhatunk…- ment ki testvéreihez       - na de kislányom…- szólt rá Odettre Simone amikor meglátta a tényleg csak enyhén kivágott felsőt.

- ugyan már anyu, más ennyi idős lányok tűsarkúakban járnak Odettnek ez még csak meg sem fordul a fejében …- szólalt meg Bill.

Tom ezekben a percekben furcsán érezte magát úgy érezte hogy majd’ szét robban. E mellé az érzés mellé még más is csatlakozott amit persze ő nem hagyott sokáig a fejében . Nem akart ő is bűnbe esni, pedig közel áll hozzá ha így folytatja akkor nem fog tudni megállt parancsolni magának.

szerelmem...

Sziasztok!
A rész elkészült :) Sajnálom hogy ilyen későn, de elég nehéz hétnek néztem elébe még így az utolsó suli héten is . Nekem jövő héttől már nyári szünet. Annyira örülök neki gondolom ti is :) Na nem is beszélek tovább rakom a részt.
Kommenteket most is várunk :) És köszönjük az eddigieket.

xoxo: Odett

2 rész

Fájdalmas lesz

* visszaemlékezés*

- még te kérdezed miért mondtam azt neki hogy nem vagy itt? Még te?- ordított Odett

- semmi közöd a nő ügyeimhez , le szállhatnál róluk had, éljem úgy az életem ahogy nekem jól esik. – ordított vissza Tom is

- nem neked kell hallgatni az orbitális nagy nyögéseimet

- mintha te hallanád az enyémeimet

- nem tök mind egy hogy a tied vagy a kurv*ádét? Nem neked kell átélni azt ahogy szinte minden nap levlekkel bombáznak hogy „ segíts vissza szerezni a bátyád „

- szard le őket- ordított Tom

- nekem nem megy olyan könnyen mert nem vagyok akkora tapló mint egyesek!

- jézusom… ezt a rémálmot többet nem akarom átélni- mondta magában Odett ijedten. Utált Tommal veszekedni, főleg a barátnői miatt. Hiszen igaza volt Tomnak neki ehhez semmi köze sincs és ő mégsem tudja azt mondani nekik hogy itthon van. Nem akarja mással látni szerelmét…

- Szerelmem… ebbe még igazán bele sem gondoltam, jézusom… milyen undorító vagyok.

Odett abban a pillanatban berohant a fürdőbe és jég hideg vizet kezdett ereszteni magára. Nem érdekelte hogy megfázik csak ki tudná törölni magából Tomot… bárcsak kitudná.

- reggelt- köszönt Tom az éppen fürdőből kifáradt húgának

- dettó – ment volna el Odett Tom mellett, ha újra meg nem szólítja

- Mi a baj?

- Mi lenne? semmi.

- Odett tudom, hogy nem így van, régen mindig mindent elmondtál nekem, most pedig csak úgy felrohansz egy szó nélkül.

- Tom… komolyan nincsen semmi- próbált mosolyt erőltetni az arcára a lány- csak fáradt voltam

- Ha valami fa*sz bántott meg csak szólj és…

- Nem…- állította le a lány Tomot – ennek nincs köze semmiféle Fa*sz –hoz.- nevetett a lány már kínjába. Ha tudná Tom hogy, van… hacsak egy kicsit is sejtené…

- Hogy egy kicsit felvidítsalak szóltam anyánknak, hogy ma velünk tartasz Party-ba – próbálta Tom felvidítani a lányt

- Tooom,  köszönööööm- próbált vidámnak tűnni Odett.

Örült hogy elmehet, és nem kell Itthon lennie, de félt hogy mi lesz. Nem akarja mindenki kedvét elrontani a sírásával, mert abban biztos volt, hogyha Tom nem fogja vissza magát csaj téren, akkor kiakad. És abban biztos volt, hogy Tom nem fogja vissza fogni magát. Hiszen ha vissza fogná akkor az nem Tom Kaulitz lenne.

Reggeli zuhanyzás után, Odett úgy döntött felébreszti Billt. Elég régen nem beszélt vele, és tegnap is csak Tomra koncentrált. Félt hogy Bill ebből megsejt valamit. Hiszen nem buta a fiú, sőt okos, talán túl okos is.

- Jó reggel Bill - adott egy puszit bátyja arcára. – Úgy örülök, hogy itt vagytok. Annyira nagyon hiányoztatok.

- Hugi takarodj ki a szobámból - nyöszörögte Bill

- Nem aludni jöttél haza, úgy hogy ajánlom, hogy 10 perc múlva lent legyél. – ment kis a szobából a lány. Talán még sem volt jó ötlet bemenni Billhez.

A lány lement a lépcsőn és készített néhány szendvicset, hogy ne szegény anyukájuknak kelljen fárdoznia. Szeretett segíteni másoknak.

Eközben valahol nem messze tőle egy fiú, egy raszta hajú fiú egy lány szobájában volt, és a titkos naplóját olvasta. Nagyon meglepődött azon, amit látott. Hiszen a testvérek nem szerethetnek egymásba… de igazából ők nem is testvérek… csak ezt a lány nem tudta. Tom mindig is azt hitte hogy ők a minta testvérek. Talán pont ezért voltak ők azok mert Tom is hasonlóan érzett a lány iránt. De hát ezt nem szabad. Odett még kislány. Gondolta magába Tom. Bűnösnek találta magát ebben a pillanatban, ugyanis beugrott neki hogy mi lenne ha. De erre gondolnia sem kéne. Mindent meg fog tenni hogy Odett meg utálja őt. Igaz fájdalmas lesz de nem ronthatja meg a drága kis húgát… még ha szereti akkor sem .

Tom! Bill!

Sziasztok!

köszönjük a sok kommentet. Nagyon jól esik:) Sajnálom hogy ennyit kellett várni a következő részre, de hát hétvége volt . Most írnék egy kacsintós szmájlit de sajnos nem tudok ugyanis elromlott a billentyűzetem ... -.-"Na nem is beszélek tovább.

Jó olvasást kíván: Odett

1 rész

(** 13 évvel később **)

Egy lány kuporog a szobájában, és a miérteket számolja. Van egy titka, amit senki sem, tud még a legeslegjobb barátnője sem. Fél hogy ez miatt elítélek, fél hogy viszonzatlan szerelemre talál… miért mi másra találna…? Hiszen a testvére aki ugyan szereti de csak mint testvér. Miért pont vele történi? Miért nem tud parancsolni az érzelmeinek? És egyáltalán hogyan tudott beleszeretni a saját bátyjába? Amikor vissza emlékszik azokra az évekre amikor kicsik voltak rájön, hogy minden ott kezdődött az a sok virág a sok puszi a sok ígéret hogy feleségül veszi amit persze anyjuk gyerekeskedésnek vett. Immáron véget ért. Odett pontosan emlékszik arra hogy 4 évesen mit gondolt és hát lám valóra is váltak a gondolatai. A testvérei Bill és Tom  híresek lettek… világ híresek ezt ő már apró korában tudta hogy sokra fogják vinni. De legbelül soha nem akarta. Mert ő  azt akarta, hogy Tom mindig vele legyen. Persze ez vicces hiszen hogy is lehetne mindig vele amikor csak testvérek. „ miért kellett testvéreknek születnünk?” kérdezte magától a lány, de sajnos választ már nem kapott rá.

- anyu ! anyu! Billék mikor érnek haza?

- Odett … kislányom ebben a fél órában ez a 4. hogy megkérdezed és nekem még mindig ugyan az a válaszom. Nem tudom, a gépük már felszállt, most már bármelyik pillanatban leszállhatnak. – mosolygott lányára Simone. A lány sóhajtott egy nagyot majd vissza ment a szobájába . Már nagyon várta hogy Bill és Tom haza érjenek hiszen már több mint fél éve nem látta a testvéreit, hát igen ezzel jár ha valakik híresek.

Fél év hosszú idő, fél év alatt sokat változnak az emberek . Szinte alig ismerte meg testvéreit amikor lement . Tomnak a régi raszta haja helyett most afro fonatokban lógtak a fürtjei amíg ikrének Billnek, furcsa „felfele irányuló” haja lett.

- Tom , Bill - rohant oda a lány azonnal amint meglátta őket.

- Szia kislány hú de megnőttél – szólította meg Bill Odettet

- Szerintem ugyan olyan kis csökött mint volt – röhögött Tom majd oda húzta magához húgát és megölelte .

Ez volt szinte a legfájdalmasabb az egészben hiszen a lány érezte hogy mennyire kislánynak tartják még. De miért? Hiszen csak 3 év van köztük… ez olyan sokat számítana?

Örült hogy viszont láthatja a testvéreit mégis szomorú volt, most újra átélheti azokat a fájdalmakat mint fél éve.

* visszaemlékezés*

Kopogás… ajtónyitás… egy vékony hang

- szia te biztos Tommy húga vagy ő itthon van?

- Öhm…nincsen- hazudott a lány

- Á Monica – jött oda Tom is

- Miért mondtad hogy nincs itthon? – nézett furcsán az említett Monica

- Odett erről még tárgyalunk – nézett idegesen Tom a húgára majd fel”rángatta” barátnőjét?!

Ezek után már csak a hangok ugrottak be neki. Nyöszörgések,… sikítások… Tom hangja… a lány hangja . Patakokban kezdtek folyni Odett könnyei

- Hé hugi figyelsz te egyáltalán? – húzta vissza a lányt a valóságba Bill

- Igen… bocsi… csak elgondolkoztam

Szinte hozzá sem nyúlt a táljához amit édesanyja kirakott neki, inkább fel állt és neki állt mosogatni . Nem bírta volna tovább hogy Tommal legyen,  már így is a sírás kerülgeti.

- a francba- sikított fel Odett amikor véletlenül a szemébe fröcskölte a mosogatót

- hé- hé… kicsit jobban is  figyelhetnél- ment oda Simone törölgetni lánya szemét. – Inkább menny majd én megcsinálom- mosolygott

- köszönöm

- Ebbe meg mi ütött? – kérdezte Tom amikor a lépcsőn felrohanó lányra nézett

- Fogalmam sincs – nézett bambán Bill is

- Nekem sem – szállt be a beszélgetésbe Simone is – csak mostanában lett ilyen, nekem pedig nem beszél semmiről… csak egy fiút említett. Talán megbánthatta

- Ja, biztos olyan  paraszt mint Tom –

- Kössz ez jól esett – dobott neki egy kenyérmaradékot Tom ikrének.

Kedves Naplóm!

Ez a nap is hamarosan a végéhez közeleg . Fájt hogy kislánynak tart, fáj ahogy néha beszél velem, fáj hogy a húga vagyok. Talán már untatlak ezzel a témával, de sajnos nem találtam jobbat. Most azt kérdezed miért rohantam úgy fel ? Erre egyszerű a válaszom. Ha ott kezdtek volna potyogni a könnyem biztos vagyok benne hogy mindent bevallottam volna neki édesanyám és Bill előtt is. Ezentúl jobban fogok vigyázni.

A lány eltette naplóját ahova mindig is szokta az ágya alá jó mélyen . Sóhajtott egyet majd egy könnycsepp kíséretében megpróbált elaludni.

Bemutatkozás+Bevezető rész

Sziasztok!

A blogírós nevünk Odett és Elena . 16 és 17 évesek vagyunk.  Ketten fogjuk írni ezt a fanfictiont ami, Tom Kaulitzról és Odett Kaulitzról fog szólni legfőképpen . A cím alapján már nagyjából ki lehet deríteni hogy miről fog szólni. A ihletet egy japán anime adta. Nos igen japánok elég elvontak de soha nem csalódunk bennünk, reméljük ti sem fogtok bennünk. Véleményeket Kritikákat nagyon várunk hiszen ez az első közös sztorink. Reméljük elnyeri tetszéseteket.

Puusz : Elena

Bevezető:

- hé Odett nézd neked csináltam – ment oda egy gyönyörű szőke hajú kislányhoz egy 7 év körüli kis fiú .

- Toooom ez annyira szép- puszilta meg a kislány az említett Tomot.

- Tartsd meg addig amíg majd nem tudok venni neked egy méregdrága gyűrűt.

- Örökre megőrzöm- bólogatott a kislány

- Gyerekek! Már megint a virágaimat tépkeditek? Nem meg mondtam hogy nem szabad? Tom többet meg ne lássam! – tudni illik a gyerekek anyukája soha nem szerette amikor az imádott virágait le szedik hiszen olyan szépen mutattak a kertben. Persze soha nem bánta ha 1-1 virágot letépnek de egy nap többször az már soknak számított.

- Bocsánat anyu- szólt a kislány. – Én mondom mindig Tomnak hogy szedjen nekem virágot- hajtotta le a kislány a fejét. A anya csak elmosolyodott, nagyon aranyosnak találta hogy gyerekei ennyire szeretik egymást hiszen ez nem így szokott lenni általában a testvéreknél . Simon-t a gyerekek anyukáját ez boldoggá tette hogy egyetlen drágái ennyire jól kijönnek egymással.

- Tom mint hallottam te drága gyűrűt akarsz venni Odettnek ez addig nem fog menni, amíg nem tudunk zenélni úgy hogy gyere mert a drága gyűrűt nem fogod csak úgy megszülni- húzta el az ikertestvérét Bill .

- Jézusom Bill de hisz Tom fiú nem is tud szülni, neki a gólya nem hoz kisbabát te butus- a kislány kijelentésén a fiúk nagyon nagyot, nevettek.

Nap mind nap zenéltek, amit a kislány örömmel hallgatott nagyon tehetségesnek tartotta a testvéreit, igaz hogy még csak 4 éves de ő nem mesét szeretett nézni, hanem inkább a testvérei zenéjét hallgatta.